Nemrég, ismét olyan technikával dolgoztunk, ami több egyszerű módszert is magába foglal. Éljen a vegyes technika! Sárgaborsóból gyöngysor, gipszmaszkból tavasz, tenger, vagy erdő.
Tapasztalatom szerint minden korosztály a legkisebbektől a felnőttekig, ill. különleges képességű fiatalokig szereti a hasonló többrétegű munkát. Itt nem csak az anyagok, eszközök változatosságával találkozhatunk, hanem a téma is, amit ezzel a módszerrel feldolgozhatunk, lehet könnyed és egészen mélyre hatoló.
Mi most allegóriát alkottunk. Ehhez használtunk egy egyszerű vonásokat mutató gipszmaszkot. Ezt lényegítettük át színekkel, különböző formák felragasztásával.
Az allegória egy elvont fogalomnak a megszemélyesítése vagy érzékelhető képben való ábrázolása. Az irodalmi alkotásokban (sok más mellett) a Szeretet vagy az Igazság gyakran jelenik meg emberi formában. Gyakoribb formája azonban a hosszabb gondolatsoron, esetleg egész művön keresztülvitt, mozzanatról mozzanatra megvilágított metafora, illetve megszemélyesítés. Az allegória értelmi jellegű szókép, illetve kép. Célja az elvont gondolat közvetítése. Ezért a két elem: a gondolat és a részletesen kidolgozott kép megtartja benne önállóságát. A kép minden egyes mozzanatának az ábrázolt gondolat egy-egy mozzanata felel meg. Az allegória így kettős értelmű: stílushatása ebből adódik, hogy a képnek önmagában is van értelme, de van egy mélyebb, rejtettebb értelme is.
Az allegória témája ezen a foglalkozáson sokféle lehetett, de tavasz lévén, többet beszélgettünk az alkotás megkezdése előtt a természet ébredéséről. Allegóriában izgalmas és kisebbeknek könnyebben érthető a természet jelenségeit ábrázolni, hiszen kézzelfogható benne a formák és színek milyensége.
A munkánk technikáját tekintve, ahogyan már említettem, vegyes technika, melynek az alapja gipszmaszk és karton.
Anyagok:
- közepes méretű (tenyérnyi), kiöntött, kiszárított gipszmaszk
- dobozkarton
- sárgaborsó, ill. más termések, szárított növényi részek
- szalagok, fonal, textilmaradékok
- ill. bármi, ami szerintünk feltétlenül szükséges a művünkhöz
- akril, vagy tempera festék
- akril lakk
Eszközök:
- ceruza, vázlatpapír, radír, olló
- sniccer
- folyékony ragasztók
- ecsetek, vizes edény
- szükség szerint ragasztópisztoly
Előkészítés:
Ehhez a munkához szükséges némi előkészület, mielőtt alkotni kezdünk.
- Érdemes néhány nappal, de kényelmesen egy héttel a műhelymunka előtt kiönteni a maszkokat. Minden alkotónak egy maszkot szántam, de természetesen többet öntöttem számítva a törésre. Alaposan ki kell szárítani, ha még van fűtés a közelébe tenni. Ha nincs rendesen kiszárítva „ledobja” a ragasztót festéket a gipsz és könnyebben is törik.
- Elő kell készíteni megfelelő méretű kartont és drótot a rögzítéshez. Mi dobozkartont használtunk, feldaraboltam mindkettőt.
- A kiöntött maszkokat fúrógéppel a maszk állánál és homlokánál vékony fúrószárral átfúrtam. Ez azért fontos, mert ez a méretű gipsz ragasztással már nem rögzíthető biztonságosan.
- A kilyukasztott gipszfejet vékony dróttal a dobozkartonra erősítettem. Nem szükséges a dobozt előre kilyukasztani, a drót ezt megteszi. Átvezetjük a drótot a gipszlyukon, majd a lyuk előtt és mögött átszúrjuk a kartont, hátul lezárjuk. A felső rögzítésnél hagyhatunk kicsit nagyobb drótot, mert akkor ez lehet az alkotás akasztója is.
- Az alkotók így egy négyszögletes karton kb. közepére erősített gipszfejet kapnak kezdéskor.
Munkafolyamat:
- Tervezés: először érdemes képi ötleteinket vázalt papíron rögzíteni, egyik ötlet hozhatja a másikat. De nem muszáj részletesen kidolgozni. Fontos, hogy átgondoljuk, hogyan alakítjuk át a gipszfej formáját, hogyan kapcsoljuk a környezetéhez. Mivel allegóriáról van szó a feladat része, hogy az emberi fej részleteit átdolgozzuk. Megmarad a tárgy formája, de új értelmet is kap a ráragasztott, rárajzolt elemektől és színvilágtól.
- Ha megvan az ötlet ceruzával a kartonra, maszkra berajzolhatjuk. Az ötletnek megfelelő formát kivághatjuk, még a ragasztás előtt, de volt olyan alkotó is, aki csak a végén vágta ki. Sniccerrel könnyebben, szebben vághatunk alapot a kartonból, itt a kisebbeknek segíteni is lehet….
- Jöhet a ragasztás. Akkor mutat majd összefüggő képet az alkotásunk, ha egységnek kezeljük a hátteret és pl. a legnagyobb formánkat, a maszkot. Bátran ragasszunk hát borsóból, fonalakból, stb. elemeket, mintázatot a fejformára is. Főleg technokol ragasztót használunk, de ha szükséges a nagyobb darabokhoz ragasztópisztollyal is segíthetünk magunknak.
- Javaslat: Ha pici formákat szeretnénk ragasztani, akkor ne a felragasztandó darabkát, hanem az alapot ragasztózzuk és abba helyezzük szakaszokra bontva amit szeretnénk. Így pl. a ragasztó felkenésekor már olyan formát alakíthatunk, amilyet szeretnénk (kacskaringót, egyenes, vagy hullámvonalat, pöttyöket).
- Még egy javaslat: ne sajnáljuk a ragasztót, fontos, hogy stabilan fennmaradjanak a formák és a festés majd eltakarja a ragasztófoltokat. A munka részletességétől és az alkotó munkamódszerétől függően itt megállhatunk és száradni is hagyhatjuk a megkezdett alkotást néhány napig, de lehet egy lendülettel is továbbfolytatni.
- Ha nagyjából összeállt a ragasztott drótozott elemekből az alkotásunk felületének mintázata, jöhet a festés. Akrilfestéket, vagy temperát használunk ehhez, fontos, hogy jól fedő festékkel dolgozzunk. Bátran lehet árnyalatokat keverni, gazdag színhasználattal izgalmassá, érzékenyebbé tenni alkotásunkat. Kevés vizet – inkább csak színcserénél – használjunk.
- Festés után, még mindig lehet ragasztani egy - két anyagában is szép, odaillő kiegészítőt (tollat, gyöngyöt, stb.).
- Ha teljesen készen vagyunk a munkánkkal, akrillakkal lefújhatjuk, tartósabb és élénkebb színű lesz tőle.
Csodás ajándék lehet ez saját magunknak, vagy kedves barátoknak, családtagoknak.
Jó munkát kívánok!
