Nos, a tusmerítés komoly tudomány, megérdemli, hogy elmeséljem a technikáját, amit Herczeg István grafikusművész olyan könnyedséggel mutatott be, hogy azt hinnénk ezt bárki meg tudja csinálni, legyen akár gyerek, vagy felnőtt, mérnök, vagy politikus, vagy egyszerűen, „csak” családanya… És tényleg. Próbáld ki, ha mered!
Ma nem ezt a témát szántam a bejegyzésnek, de hirtelen ajándékot kaptunk. Rajzi műhelyünkbe ma Herczeg István látogatott el. Kedves vendégünk már korábban is több alkalommal bűvölt el minket varázslatos grafikai türkökkel, izgalmas történetekkel, hihetetlen rajzi tudásával. Ma a munkánk, szakkörünk végén, miután elmentek a gyerekek, pakolás, beszélgetés közben valahogy előkerültek a tusos üvegek és egy merítő tál, az ecsetek - amik mindig kéznél vannak - és kezdetét vette egy önfeledt játék. Három felnőtt feledkezett bele a tusmerítésbe, úgy, hogy úgy telt el az idő, hogy észre sem vettük, újabb és újabb lapok kerültek elő, egyre sokasodva a padlón.
Hozzávalók:
- tál (mi fotós merítő tálat használtunk, mert ennek a formája szögletes, kényelmesen elfér benne a papír, de bármilyen más tál is megfelel, ami viszonylag lapos, hogy a tus ne süllyedjen gyorsan az aljára)
- tus (a legjobb hollótus, de más fekete tus is megfelel, és néhány színes tus is, ha van)
- ecsetek, hurkapálcikák
- papírlapok (ha nincs más, egyszerű géppapír is jó, vagy színes fénymásoló lapok, de a legszebb talán a DIPA/műszaki rajzlap ehhez a munkához)
- és persze víz
A merítés menete:
- engedj kevés vizet a tálba
- kavard meg a tust az üvegcséjében, hogy egyenletesen sűrű festékkel tudj dolgozni
- az ecseteddel, de talán jobb az ecset végével a tusos üvegbe mártva vegyél föl egy kevés tust
- a tusos ecseted végét érintsd a víz felszínéhez
- többször
- nem csak egyszerűen érintsd hozzá, próbálj meg finom mozdulatokkal mintázatot rajzolni a víz felszínére (körkörösen, függőleges, vízszintes, átlós mozgásokkal)
- ha úgy érzed kész, a kikészített papírlapot óvatosan érintsd, helyezd egy pillanatra a vízfelszínre
- óvatosan emeld le
- kész a varázslat
Néhány fontos szabály és javaslat a merítéshez:
- A tus vízfelszínre való rajzolása és a papírlap vízfelszínre való helyezése során gyorsnak és egyben nagyon óvatosnak kell lennünk. A tus mintázata a víz felszínén gyorsan változik, el kell kapni a megfelelő pillanatot, amikor a legjobban tetszik, amit csináltunk, amikor a leg sokrétűbb a vízre készült grafikánk. Másrészt a tus bár szépen szét tud terülni a víz felszínén, mikor rá csöppentjük, de gyorsan le is süllyed, ha nem vagyunk elég figyelmesek.
- A tusba mártott ecsetet, ecsetvéget, vagy pálcikát csak érintsük, a vízfelszínére, ne nyújtsuk mélyen bele, finom mozgásokkal változatos képeket alkothatunk.
- A fekete tust színes tusokkal repeszthetjük a víz felszínén. Ez azt jelenti, hogy a szétterült fekete tusba egy pillanatra színes tust csöppentünk, érintünk. Rögtön szétdobja, szétrepeszti a fekete tintát…Ezzel egy másfajta, tömörebb és élesebb szélű felületet hozhatunk létre.
- Egy papírlapot (száradás után) többször is megmárthatunk a merítő tálunkban, újabb mintázatokkal kiegészítve az előbbit.
Mindez önmagában is nagyon izgalmas „játék” és kép, de folytathatjuk is a megszáradt, vagy még nedves papíron a munkát rárajzolással, tollal, ecsettel. Vajon mivé lehetne kiegészíteni a keletkezett mintázatot?
